Keresztelő János - 3. rész

Elérkeztünk harmadik, befejező részünkhöz, hogy Keresztelő János életét mindazon információ alapján kielemezzük, amit a Bibliában róla olvashatunk. Remélem, hogy számotokra is legalább ugyanolyan izgalmakkal jár az olvasás, mint számomra az írás, és valamit hozzáadhat az életetekhez a kapott ismeret. Vágjunk is bele!

Heródes negyedes fejedelmet is megrótta testvérének felesége, Heródiás miatt, és a többi gonosztettéért, amit Heródes elkövetett; amiket az megtetézett még azzal is, hogy börtönbe vetette Jánost.

Lk 3:19-20

Az első részt zártuk ezzel az igeverssel, majd a másodikban János különböző szemszögét ékeltük be. Ezzel a szakasszal folytatjuk most, amint az "együttlátó" evangelisták - Máté, Márk és Lukács - fogalmazzák a történteket.

Heródes Antipásról van szó, aki ebben a korban báburalkodói szerepet tölt be, különösebb hatalom nélkül. Róma és Pilátus helytartó alá van rendelve. Mindennapos dőzsölésnek él, mégis ő politikai értelemben a zsidók első embere, két tartományban, Galileában és Péreában. Ekkoriban két testvérével ők Izrael negyedes fejedelmei. Ők a zsidó politikai, világi vezetők, szemben az vallási vezetőkkel. Heródes feleségül vette testvérének, Fülöpnek a feleségét, Heródiást, és amint később látni fogjuk a Bibliában is, Heródiás ki akarta végeztetni Jánost, mivel ő nem értett egyet ezzel a viszonnyal. Viszont Heródes félt attól, hogy ezt megtegye, hiszen tudta jól, hogy János Isten prófétája volt. Ezért azt a megoldást találja jónak, hogy börtönbe záratja.

Ezekről az eseményekről a tanítványai mind beszámoltak Jánosnak. János magához hívatta két tanítványát és elküldte őket az Úrhoz, hogy kérdezzék meg: „Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?” Amikor a két férfi Jézushoz ért, előadta: „Keresztelő János küldött el minket hozzád, hogy kérdezzük meg: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?”

Lk 7: 18-20

Jézus tanítói-gyógyítói tevékenysége közben találkozunk egyszer - konkrétan a naimi ifjú feltámasztása után - ezzel a kitekintéssel, ahogy János megtudja, mi történik a külvilágban, amíg ő raboskodik. János itt nem az első hírt kapja unokatestvéréről. Akkor látta utoljára, amikor megkeresztelte.

Amint már taglaltam az első részben, János feladata a bemerítés szolgálatának bevezetése és gyakorlása volt, melyben a bűnbocsánat keresztségét hirdeti, ezzel Jézus útját készíti elő az embereknek, mintegy felkészítve a szívüket a Megváltó fogadására. Ezen kívül János feladata az volt, hogy Jézust felismerje, bemerítse és magasztalja.

Ennyi.

Nem kapott több instrukciót Istentől, mint hogy merítsen be embereket és hogy ki lesz Jézus, akit szintén merítsen be. Ezen kívül János csak ugyanazt feltételezhette a Messiásról, Izrael szabadítójáról, mint a közvélekedés. Vagyis hogy ő egy katonai vezető lesz, aki felszabadítja a népet a római uralomtól.

Ennek kapcsán néhány évvel később az efezusi keresztényeknek Pál így ír:

Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.

Ef 6:12

Ennek tükrében láthatjuk Isten bölcsességét megnyilvánulni.

Azért gondolta ezt mindenki tévesen a próféciákból kikövetkeztetve, mert ez volt Isten "rejtett bölcsessége", amint az első korintusi levél is írja.

A tökéletesek körében azonban mi is bölcsességet hirdetünk. Nem ennek a világnak a bölcsességét, sem az e világ pusztulásra ítélt fejedelmeit, hanem Isten titokzatos, rejtett bölcsességét, amelyet Isten öröktől fogva megdicsőülésünkre rendelt. Ezt senki sem ismerte fel a világ fejedelmei közül, mert ha felismerték volna, nem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát. Így érvényes az Írás szava: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik.

1Kor 2:6-9

Csodálatos Isten "trükkje". A Sátán is arra számított, hogy Jézus katonailag lép fel, viszont ha már azelőtt eléri, hogy kitaszítsák és megöljék, hogy hatalomhoz jusson, soha nem szabadíthatja fel a népet. Ezzel szemben Isten akarata éppen az volt, hogy tökéletes és bűntelen áldozat legyen Jézus, és így juttassa megváltáshoz és lelki szabadsághoz Isten népét. És a korábbi próféciák szintén beteljesednek Jézus dicsőséges eljöveteléről, csakhogy nem ekkor, hanem csak később.

János csak olyasmiket hallott, hogy Jézus tanítja az embereket, betegségeket gyógyít, démonokat űz ki, halottat támaszt fel, ezen túl szembeáll a vallási vezetőkkel, vagyis nem törekszik együttműködésre a rómaiak ellen, aztán még csak nem is hergeli az embereket a lázadásra Róma ellen, mint ahogy egyébként sok korabeli önjelölt messiás és szabadságharcos tette. Mivel János ezeket hallotta Jézusról, természetes, hogy elbizonytalanodik. Biztos Jézus a Megváltó? Zárójelben gondoljunk vissza, ugyanígy kérdezte a kígyó Évától, hogy biztos azt mondta-e Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek. Pedig János a saját szemével látta a Szentlelket galamb formájában leszállni Jézusra! Pedig János a saját fülével hallotta az Atya hangját a mennyből! Külön érdekesség, hogy az Egyiptomból való szabadulás utáni pusztai vándorlás során a néphez is szólt Isten, amit ők nem voltak képesek elviselni, és ezért kapták a prófétát (5Móz 18), majd később más prófétákat, akiken keresztül kommunikált Isten. Tanulság ez nekünk annyiban, hogy tartsunk ki amellett, amit Istentől kaptunk az életünkre. Igen, nehéz azt látni, hogy nem teljesül Isten ígérete, de akkor is bízzunk Benne! Lehet, hogy várni kell. Lehet, máshogy valósul meg, mint ahogy mi elképzeltük. De Isten ígérete megvalósul!

Épp sokakat meggyógyított különféle bajokból, betegségekből, és megszabadított gonosz lelkektől, a vakoknak pedig visszaadta a látásukat. Ezért így felelt nekik: „Menjetek és jelentsétek Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek meg hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam!”

Lk 7:21-23

Jézus nem fedhette fel Isten titkos tervét az embereknek. Nem mondja meg, hogy Ő-e a Messiás. A cselekedetekre, csodákra hivatkozik, melyeket az Atya erejéből képes megtenni. Az Atya az, aki bizonyságot tesz arról, hogy valóban Jézus az Isten Fia. Így fogalmaz erről a Bibliában Jézus:

A templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon csarnokában. A zsidók körülvették, és kérdezték tőle: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan.” „Mondtam már nektek – felelte Jézus –, de nem hiszitek. A tettek, amelyeket Atyám nevében végbeviszek, tanúságot tesznek mellettem.

Jn 10:22-25

Ha magam tennék tanúságot saját magam mellett, nem volna érvényes a tanúságom. De más tesz mellettem tanúságot, s tudom, hogy az a tanúság, amelyet tesz mellettem, az igaz. Jánoshoz fordultatok, s ő tanúságot tett az igazságról. Mindazonáltal nincs szükségem emberek tanúságtételére, csak azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek. (János) égő és világító lámpa volt, de csak ideig-óráig akartatok a fényében gyönyörködni. De nekem olyan bizonyságom van, amely felülmúlja Jánosét: tetteim, amelyeknek a végbevitelét az Atya bízta rám. Ezek a tettek, amelyeket végbeviszek, maguk tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött. Tehát maga az Atya tesz mellettem tanúságot, aki küldött. Ám ti sem szavát nem hallottátok, sem színét nem láttátok, s szava nem marad meg bennetek, mert nem hisztek abban, aki küldött.

Jn 5:31-38

Jézus arra utal, amikor Jánosnak üzen - és egyébként a Jézus név szabadítót jelent - hogy az emberek sorra megszabadulnak vakságból, süketségből, bénaságból, leprától, a haláltól és szellemi sötétségből, ahogy a második részben említett igehely alá is támasztja:

Az Ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít.

Jn 1:9

Jézus tehát arra utal, hogy a sokféle szabadító szolgálat Istentől való küldöttségét jelzi. Bár egyértelműen nem fejezi ki, hogy Ő a Messiás.

Amikor János követei elmentek, Jánosról kezdett beszélni a népnek: „Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltől hajladozó nádat? Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhába öltözött embert? Akik drága ruhában járnak és a kényelemnek élnek, a királyi palotákban találhatók. Vagy mit mentetek ki látni? Prófétát? Igen, mondom nektek, többet mint prófétát. Őróla van megírva: „Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat.” Mondom nektek, az asszonyok fiai között nincs, aki nagyobb volna Jánosnál. Az Isten országában azonban a legkisebb is nagyobb nála.”

Lk 7:24-28

János a saját szolgálatát követte hűségesen. De nem követte Jézust, nem született újjá. Hatalmas munkát végzett el azzal, hogy előkészítette Jézus útját. Jézus azt mondja, hogy ő a legnagyobb ember, aki valaha élt. De nagyobb nála az, aki él Isten megváltásával és újjászületik. Őszintén, nem hiszem, hogy János nem került a mennybe, viszont fontos felismernünk, hogy ennél a szellemi óriásnál is nagyobb az, aki élete utolsó pillanatában fogadja el Isten kegyelmét.

Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka. Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék.

Ef 2:8-9

Akik hallgatták, az egész nép, sőt még a vámosok is igazat adtak az Istennek, és fölvették János keresztségét. A farizeusok és a törvénytudók ellenben semmibe vették az Isten szándékát, s nem keresztelkedtek meg.

Lk 7:29-30

Láthatjuk Isten mentalitását. Aki hűséges Istenhez, azt Isten felemeli az emberek előtt. A bemerítés szolgálata, amit János vezetett be, tovább él mind a mai napig. Jézus szavaival itt szintén felemeli Jánost, amire az emberek reakciója, hogy élnek a bemerítésével. Ami persze Isten szándéka.

János, nyíltan felvállalja Istent a bemerítés szolgálatával egész a kezdetektől. János nyíltan felvállalja és magasztalja Jézust, amikor megjelenik előtte. Ebben a jelenetben, nem sokkal János halála előtt pedig Jézus nyíltan felvállalja és dicséri Jánost az emberek előtt. Ismerjük fel, hogy a bemerítés pontosan erről szól: felvállalni Istent mások előtt és kijelenteni, hogy az életünk attól a pillanattól az Övé. Házassághoz hasonló szövetséget kötünk benne Istennel. Cserébe, Isten, Jézus, úgyszintén felvállal minket: Szentlelkét küldi, aki által különös kapcsolatban részesít Önmagával, amellyel együtt járnak Lelkének földöntúli csodái, mint akár a prófétálás vagy különleges ismeret, vagy akár csak Isten csodálatos szeretete továbbadásának készsége és képessége.

Jézus következő kijelentésének az ellentéte is igaz:

Aki ez előtt a házasságtörő, bűnös nemzedék előtt szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.

Mk 8:38

Aki ez előtt a házasságtörő, bűnös nemzedék előtt felvállal engem és tanításomat, azt az Emberfia is fel fogja vállalni, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.

Ha felvállaljuk Jézus Krisztust testi síkon, akkor Ő szellemi síkon fog minket felvállalni. És nem csak felvállalni, de támogatni, erősíteni, felvértezni a gonosz ellen. Sokkal hűségesebb Ő hozzánk, mint amilyenek mi valaha is lehetünk!

Heródes király is hallott róla (Jézusról), hiszen messze elterjedt nevének a híre. Azt gondolta, Keresztelő János támadt fel a halálból, azért van benne csodatevő erő. Voltak, akik azt állították, hogy Illés. Ismét mások azt mondták, hogy próféta, olyan, mint egy a próféták közül. Heródes ezek hallatára megállapította magában: „János támadt fel, akit lefejeztettem.” Mert Heródes volt az, aki embereivel elfogatta Jánost, és megkötözve börtönbe vetette testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt, akit feleségül vett. János tudniillik figyelmeztette Heródest: „Nem szabad testvéred feleségével élned.” Emiatt Heródiás megharagudott rá, el szerette volna tétetni láb alól, de nem tudta. Heródes ugyanis félt Jánostól. Tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmezte. Ha beszélgetett vele, nagyon zavarba jött, de azért szívesen hallgatta.

Mk 6:14-20

Láthatjuk János már előrebocsátott halálát. Szintén tettem már említést róla, hogy milyen feszültség zajlott János és Heródiás között. Heródes szintén a báb szerepét vállalja, ahogy politikai karrierjében is. Szereti hallgatni, amikor János Isten dolgairól beszél, csak az ő bűnét ne nagyon hozza fel, mert az kényelmetlen számára. De Heródes nagyon jól megvan azzal, hogy van neki egy háziprófétája, akivel időnként elbeszélget. Ki tudja, ha nem végzik ki, talán még Heródesre is hatással lett volna János tanítása, talán még Jézus tanítása is.

János tehát nyíltan megmondta a királynak, hogy bűnben él. Ha pedig egy nép vezetője rossz irányba vezeti a népet, az az egész nép hanyatlását okozhatja. Korábban már beszéltem róla, hogy miben hasonlít Illéshez János. Egy dolog még kimaradt (talán több is): Illést is a király felesége - Jezabel - akarta elsősorban kivégeztetni. Viszont ő nem járt sikerrel ebben. Ebben az esetben viszont Heródes nyitott János tanítására, ezért ha erős kézzel megvédte volna a feleségétől, az Heródes és az ország javára lehetett volna.

Végül mégis eljött a kedvező alkalom. Születése napján Heródes lakomát rendezett főembereinek, tisztjeinek és Galilea előkelőinek. Közben Heródiásnak a leánya bement és táncolt nekik, s Heródes és vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked.” Meg is esküdött neki: „Bármit kérsz, megadom, akár országom felét is.” Az kiment és megkérdezte anyját: „Mit kérjek?” „Keresztelő János fejét” – válaszolta. Visszasietett a királyhoz és előadta kérését: „Azt akarom, hogy most mindjárt add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király igen szomorú lett, de az esküre és a vendégekre való tekintettel nem akarta elutasítani. Azon nyomban küldte a hóhért, azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az ment, és lefejezte a börtönben, és tálcára téve elhozta a fejét, odaadta a leánynak, a leány pedig átnyújtotta anyjának. Amikor tanítványai meghallották, eljöttek, a holttestet elvitték, és eltemették egy sírboltba.

Mk 6:21-29

Ebből a szomorú történetből csak egy dolgot akarok kiemelni: Heródesnek fontosabb volt az adott szava, mint a Mindenható Isten prófétájának az élete. Szintén tanulságos számunkra, hogy ész nélküli ígérgetések megtartása fontos-e nekünk, vagy Isten szándéka.

János élete nagy példa számunkra.

Mint láttuk, János teljesen Istennek szentelte az életét, mint názír.

János teljesen elégedett a szerepével. Nem tud sokat Isten tervéről, mégis hűségesen szolgálja Őt, amit Isten el is ismer, és szintén felmagasztalja Jánost. Érdemes megfigyelnünk, hogy János nem tett csodát életében. Isten hatalmas embere, és mégsem tett természetfeletti dolgokat. Így ha hűen követjük Istent, de nem nyílik meg előttünk a tenger, ne szomorkodjunk el, mert a csodatétel nem feltétele Isten szeretetének!

János az utolsó ószövetségi próféta, aki segít az embereknek átlépni az Újszövetségbe. Az ő sajátja a keresztség, bizonyos helyeken a Biblia és maga Jézus is úgy fogalmaz, hogy "János keresztsége".

Fontos megfigyelnünk, hogy János nem köt kompromisszumot: szembeszáll a farizeusokkal és a fejedelemmel is, hiszen nagyobb, aki vele van, mint aki ellene.

János életcélja Jézus munkájának előkészítése. Mi is készítsük elő Jézust mások számára, hogy ők is lehetőség szerint elfogadhassák Őt. Ez szintén egy előkészítése annak, hogy maga Jézus munkálkodhasson másokban, nem pedig mi. Hiszen:

Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.

Jn 3:30

Köszönöm, hogy elolvastad. Remélem, nagy áldás volt számodra ez a háromrészes sorozat.

Vega