A Biblia a világ legbölcsebb embereként Salamon királyt tartja számon. Isten adta neki ezt a bölcsességet, amikor fiatalemberként - nem sokkal apja, Dávid halála után - Isten megadta neki azt a kiváltságot, hogy kérhet tőle akármit, Dávidért teljesíti. Ilyen eset egyébként senki mással nem történt a Biblia lapjain, így ennyiből is érdekes ez a helyzet. Salamon kellőképpen keveset gondolt magáról, tudta, hogy bölcsesség híján van, így azt kért Istentől. És mivel nem hatalmat és gazdagságot kért, hanem azt, hogy Isten kedvében tudjon járni - ugyanis a bölcsesség kéz a kézben jár az Istennek engedelmes élettel - ezért az alázatosságáért Isten azokat is megadta neki. A történetet az 1Kir 3:4-15 szakaszban olvashatjuk.
A későbbiekben sokat olvashatunk Salamon bölcsességéről, hatalmáról, dicsőségéről, gazdagságáról, feleségeiről (700 darab), ágyasairól (további 300 darab), mely utóbbi két kategória képviselői az ő romlásához vezettek, ugyanis többnyire idegen népekből választott magának belőlük és ő jó férj lévén igyekezett kedvükre tenni, így előbb "csak" azt engedte meg, hogy Izraelben különféle templomokat, istentiszteleti helyeket, áldozóhelyeket létesítsenek a bálványistenségeknek, majd idővel ő is ezeket látogatta és elsodródott Istentől, ami a bukását okozta.
A kérdés, ami felvetődött bennem, az, hogy a világ legbölcsebb embereként hogy véthetett ilyen hibát. Isten visszavonta Salamon bölcsességét? Megbüntette a sok bálványimádó feleség miatt? Egyik sem. Salamon továbbra is bölcs maradt és a bukás nem büntetés, hanem egyenes következmény, ugyanúgy, mintha a közmondás szerint kígyót melengetnénk a keblünkön. Rövidesen valószínűleg megmarna, amiért nem okolhatjuk Istent (bár sokan ugyanilyen nyilvánvaló dolgokért is őt szeretik okolni), hanem saját butaságunkat, mert a kígyó, ha alkalma van rá, támad. Salamon ezek szerint buta volt? Igen. Salamon bölcs volt? Igen. Ez nem ellentmondásos? Nem. A bölcsességgel illetve az intelligenciával tudni kell bánni is: rengeteg olyan ember van a földön, akik Istenadta okosságukat, intelligenciájukat, józan paraszti eszüket és műveltségüket (igazából az erre való hajlam az Istenadta) vagy elkótyavetyélik, vagy éppen Istennel szemben használják fel (lásd: ateista tudósok). A bölcsességet azért nem soroltam ide, mert a Biblia szerint a bölcsességhez az Isten iránti engedelmesség is hozzátartozik: Csak az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik. Péld 2:6. A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet. Péld 9:10. Az Úr félelme bölcsességre int, és aki tisztességet akar, előbb legyen alázatos! Péld 15:33. De ugyanakkor értelmi rátermettség is kell ennek a valamilyen fajta tudásnak az irányítására. Ez most lehet, hogy csúnyán fog hangozni: aki rosszra használja tudását, az tudásának uralása szintjén buta, mert - hogy metaforával éljek - noha nagyobb erővel evez, mint más, mégis visszafelé tart. Salamon is ott hibázott, hogy annak ellenére, hogy ő tudta és látta át talán a földkerekségen a legtöbb dolgot, mégis egy ilyen banánhéjon csúszott el, mert rossz irányba kezdte el irányítani magát és gondolatvilágát.
Ágoston ezt éppen fordítva csinálta. Vágott az esze, mint a borotva, olyan hatékonyan érvelt, hogy ügyvédként sorra nyerte a pereket attól függetlenül, hogy melyik oldalon harcolt, majd miután Isten összetörte, megtanulta jól - és tegyük hozzá, többé nem manipulatív módon - használni értelmi képességeit, értelmileg rátermetté vált és 1600 év távlatából is idézik gondolatait a keresztény teológiában.
Tanuljunk meg bölcsen bölcsnek lenni!
Emmánuel!
Vega
