Könnyű dolog úgy megélni a hitünket, hogy minden rendben van. Mindenhol angyalkák röpködnek, nincs semmi baj, csak sikerekkel küszködök és az a legnagyobb problémám, hogy melyik kezemmel vakarjam meg a fejemet. Hát igen, csakhogy az élet nem ilyen egyszerű. Ha mégis, akkor nem biztos, hogy a jó úton jársz! Gondolj bele a Sátán szemszögébe! Ha rossz a kapcsolatod Istennel (és közben azt hiszed, minden a legnagyobb rendben), akkor a gonosznak semmi dolga nincs. Minek fárassza magát? Hogy aztán visszatérj Istenhez, ha valamit elront? Nem-nem. A Sátán sokkal ravaszabb ennél. Ő csak akkor piszkál... ez rossz szó, inkább akkor gyötör, amikor nagyjából jó a kapcsolatod az Úrral, legalábbis jó irányba tartasz: olyankor próbál elgáncsolni. Szóval, ha nehézkes néha a keresztény élet, annak csak örülhetünk, mert tudjuk, hogy egyrészt jó irányba tartunk, másrészt Isten méltónak talált minket arra, hogy megengedje a kísértést, bánatot, fájdalmat, vagyis a nehézségeket. Pál azt írja a rómaiakhoz írt levelében: De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által (Róm 5:3-5). Isten megígéri, hogy a megpróbáltatások a javunkra válnak: Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott (Róm 8:28). Ezen kívül Péter azt írja az első levelében: Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. Sőt amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek. Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket a Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, az Isten Lelke megnyugszik rajtatok (1Pt 4:12-14). Azt mondja, ne lepődjünk meg, mert ez így természetes. A szenvedésekre, megpróbáltatásokra szükségünk van ahhoz, hogy fejlődjünk, hogy növekedjünk lélekben. A szólás is azt tartja: teher alatt nő a pálma. Ez itt igaz is. Ha annyival megelégszünk, hogy vasárnaponként eljárunk Istentiszteletre, meghallgatjuk a tanítást és amint kilépünk a gyülekezetből, azt is elfelejtjük, hogy bent voltunk, akkor persze, hogy nem lesznek nehézségek. Viszont növekedés sem. Isten azt akarja, hogy az ő gyermekei felnőtt gyerekekké legyenek. De ez tőlünk is függ. Ha lelki értelemben csecsemők akarunk maradni, akkor azok is maradunk. De akkor nem tapasztaljuk meg Isten mélységeit. Nem is ismerjük meg őt. A nehézségeket pedig ki lehet bírni: Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók (2Kor 4:17-18). Erre te mondhatod azt, hogy nem is olyan pillanatnyi a te szenvedésed, meg honnan tudom én. Erre pedig azt mondja az Ige: Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is (2Kor 1:5). Jézus pedig ezt mondta ezzel kapcsolatban: Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű (Mt 11:29-30) és Bizony, mondom néktek: senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet (Mk 10:29-30).
Előre elnézést kérek, hogy ilyet osztok meg, de idevág. Körülbelül egy éve hideg vízben zuhanyzom. Először nagyon nehéz volt, hogy csak a kék csapot engedtem meg, de a második-harmadik, de talán inkább negyedik-ötödik alkalommal már egészen hozzászoktam. Egy idő után azt vettem észre, hogy erősödik az immunrendszerem. Ellenállóbb lettem a betegségekkel szemben. Igaz, hogy akkor, amikor zuhanyzom, nem a legkellemesebb, de jótékony hatása van. Ugyanez igaz az életükben is. Ha kiálljuk Isten segítségével a megpróbáltatásokat - amik nyilvánvalóan nehezek, amikor keresztülmegyünk rajtuk - akkor erősödünk. Erősödik a lelki immunrendszerünk. Ellenállóbbak leszünk a további kísértésekkel szemben, ráadásul közelebb kerülünk Istenhez. Rendben, néha megesik, hogy megbetegszem. Olyankor nyilván nem hideg vízben fürdök le. Ugyanígy Isten sem akarja kínozni a gyermekét. Ha elkeseredtél és úgy érzed, nincs már erőd, kiálts bizalommal Jézushoz segítségért, mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk (Zsid 4:15-16). Jézus megígérte, hogy nem csak örömben és jólétben, de bánatban és nehézségekben is velünk lesz: íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig (Mt 28:20).
És végül szeretnék a figyelmetekbe ajánlani a 66. zsoltárból pár verset (10-12) (sőt, arra buzdítalak benneteket, hogy az egészet olvassátok el):
Mert megpróbáltál minket, Istenünk,
megtisztítottál, mint az ezüstöt.
Hálóba kerítettél minket,
nehéz terhet raktál a hátunkra.
Embert ültettél a nyakunkra,
hol tűzbe, hol vízbe jutottunk,
de kivezettél, és felüdültünk.
Isten áldását kívánom nektek!
Vega
Előre elnézést kérek, hogy ilyet osztok meg, de idevág. Körülbelül egy éve hideg vízben zuhanyzom. Először nagyon nehéz volt, hogy csak a kék csapot engedtem meg, de a második-harmadik, de talán inkább negyedik-ötödik alkalommal már egészen hozzászoktam. Egy idő után azt vettem észre, hogy erősödik az immunrendszerem. Ellenállóbb lettem a betegségekkel szemben. Igaz, hogy akkor, amikor zuhanyzom, nem a legkellemesebb, de jótékony hatása van. Ugyanez igaz az életükben is. Ha kiálljuk Isten segítségével a megpróbáltatásokat - amik nyilvánvalóan nehezek, amikor keresztülmegyünk rajtuk - akkor erősödünk. Erősödik a lelki immunrendszerünk. Ellenállóbbak leszünk a további kísértésekkel szemben, ráadásul közelebb kerülünk Istenhez. Rendben, néha megesik, hogy megbetegszem. Olyankor nyilván nem hideg vízben fürdök le. Ugyanígy Isten sem akarja kínozni a gyermekét. Ha elkeseredtél és úgy érzed, nincs már erőd, kiálts bizalommal Jézushoz segítségért, mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk (Zsid 4:15-16). Jézus megígérte, hogy nem csak örömben és jólétben, de bánatban és nehézségekben is velünk lesz: íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig (Mt 28:20).
És végül szeretnék a figyelmetekbe ajánlani a 66. zsoltárból pár verset (10-12) (sőt, arra buzdítalak benneteket, hogy az egészet olvassátok el):
Mert megpróbáltál minket, Istenünk,
megtisztítottál, mint az ezüstöt.
Hálóba kerítettél minket,
nehéz terhet raktál a hátunkra.
Embert ültettél a nyakunkra,
hol tűzbe, hol vízbe jutottunk,
de kivezettél, és felüdültünk.
Isten áldását kívánom nektek!
Vega
