A Biblia a világ legbölcsebb embereként Salamon királyt tartja számon. Isten adta neki ezt a bölcsességet, amikor fiatalemberként - nem sokkal apja, Dávid halála után - Isten megadta neki azt a kiváltságot, hogy kérhet tőle akármit, Dávidért teljesíti. Ilyen eset egyébként senki mással nem történt a Biblia lapjain, így ennyiből is érdekes ez a helyzet. Salamon kellőképpen keveset gondolt magáról, tudta, hogy bölcsesség híján van, így azt kért Istentől. És mivel nem hatalmat és gazdagságot kért, hanem azt, hogy Isten kedvében tudjon járni - ugyanis a bölcsesség kéz a kézben jár az Istennek engedelmes élettel - ezért az alázatosságáért Isten azokat is megadta neki. A történetet az 1Kir 3:4-15 szakaszban olvashatjuk.
A későbbiekben sokat olvashatunk Salamon bölcsességéről, hatalmáról, dicsőségéről, gazdagságáról, feleségeiről (700 darab), ágyasairól (további 300 darab), mely utóbbi két kategória képviselői az ő romlásához vezettek, ugyanis többnyire idegen népekből választott magának belőlük és ő jó férj lévén igyekezett kedvükre tenni, így előbb "csak" azt engedte meg, hogy Izraelben különféle templomokat, istentiszteleti helyeket, áldozóhelyeket létesítsenek a bálványistenségeknek, majd idővel ő is ezeket látogatta és elsodródott Istentől, ami a bukását okozta.
A kérdés, ami felvetődött bennem, az, hogy a világ legbölcsebb embereként hogy véthetett ilyen hibát. Isten visszavonta Salamon bölcsességét? Megbüntette a sok bálványimádó feleség miatt? Egyik sem. Salamon továbbra is bölcs maradt és a bukás nem büntetés, hanem egyenes következmény, ugyanúgy, mintha a közmondás szerint kígyót melengetnénk a keblünkön. Rövidesen valószínűleg megmarna, amiért nem okolhatjuk Istent (bár sokan ugyanilyen nyilvánvaló dolgokért is őt szeretik okolni), hanem saját butaságunkat, mert a kígyó, ha alkalma van rá, támad. Salamon ezek szerint buta volt? Igen. Salamon bölcs volt? Igen. Ez nem ellentmondásos? Nem. A bölcsességgel illetve az intelligenciával tudni kell bánni is: rengeteg olyan ember van a földön, akik Istenadta okosságukat, intelligenciájukat, józan paraszti eszüket és műveltségüket (igazából az erre való hajlam az Istenadta) vagy elkótyavetyélik, vagy éppen Istennel szemben használják fel (lásd: ateista tudósok). A bölcsességet azért nem soroltam ide, mert a Biblia szerint a bölcsességhez az Isten iránti engedelmesség is hozzátartozik: Csak az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik. Péld 2:6. A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet. Péld 9:10. Az Úr félelme bölcsességre int, és aki tisztességet akar, előbb legyen alázatos! Péld 15:33. De ugyanakkor értelmi rátermettség is kell ennek a valamilyen fajta tudásnak az irányítására. Ez most lehet, hogy csúnyán fog hangozni: aki rosszra használja tudását, az tudásának uralása szintjén buta, mert - hogy metaforával éljek - noha nagyobb erővel evez, mint más, mégis visszafelé tart. Salamon is ott hibázott, hogy annak ellenére, hogy ő tudta és látta át talán a földkerekségen a legtöbb dolgot, mégis egy ilyen banánhéjon csúszott el, mert rossz irányba kezdte el irányítani magát és gondolatvilágát.
Ágoston ezt éppen fordítva csinálta. Vágott az esze, mint a borotva, olyan hatékonyan érvelt, hogy ügyvédként sorra nyerte a pereket attól függetlenül, hogy melyik oldalon harcolt, majd miután Isten összetörte, megtanulta jól - és tegyük hozzá, többé nem manipulatív módon - használni értelmi képességeit, értelmileg rátermetté vált és 1600 év távlatából is idézik gondolatait a keresztény teológiában.
Tanuljunk meg bölcsen bölcsnek lenni!
Emmánuel!
Vega
3 megjegyzés:
Akkor használjuk jól a tudásunkat, ha isteni célokra használjuk, és akkor rosszul, ha nem? Hogy értsem a jó és a rossz tudásfelhasználást?
Annyiban pontosítanék, hogy akkor használjuk jól a tudásunkat, ha isteni célokra használjuk, és akkor rosszul, ha isteni célokkal ellentétesen, velük szemben. Például isteni céllal szinkronban lehet egy normál tudományos munka is, ami az embereknek boldogulást biztosít, és vele ellentétben állhat - teszem azt - a Mein Kampf mögött álló filozófia kidolgozása, legalábbis az, ami kifejezetten az übermensch-elméletet szorgalmazza.
A Biblia tanítása szerint van bölcsesség és bölcs ember, meg esztelen (nem feltétlenül buta, de nem rendelkezik isteni bölcsességgel). Ennélfogva nem lehet "bölcsen bölcsnek lenni", csak egyszerűen bölcsnek, mert ez a tulajdonság isteni. Nincs olyan, hogy valaki esztelenül bölcs, ugyanúgy, ahogy nem lehet azt kérni, hogy valaki alázatosan legyen alázatos (ami nem tiszta alázat, az úgyse alázat). Különbséget kell tennünk bölcsesség és eszesség, intelligencia között, még akkor is, ha ezek sokszor átfedéseket képeznek.
Megjegyzés küldése